Erdélyi Géza (GJ)

(* 1937. ápr. 2. Abara) Ref. lelkész, tanár, építészettörténész. Teológiai tanulmányait Prágában végezte (1958), 1975-ben a prágai Cseh Műegyetemen művészettörténészi oklevelet is szerzett. A teológia doktora (1988). Ref. lelkészként Szalócon, Rozsnyón, Hanván, Rimaszombatban működött. 1996–2009 között a Szlovákiai Ref. Keresztyén Egyház püspöke, 2001-től a Magyar Ref. Egyházak Konzultatív Zsinatának elnöke. 1971–1985 között a betléri és a krasznahorkai történeti Andrássy-könyvtár köteteit rendezte. Művészettörténeti kutatásai is jelentősek. Esterházy János Emlékplakettet kapott (2003). – Fm. Gömör vármegye klasszicista építészete (1996, 2005).

Kovács Aladár (csa)

(* 1939. dec. 10. Abara) Karnagy. Az alapiskola elvégzése után a Rozsnyói Magyar Tannyelvű Pedagógiai Iskolában tanítói képesítést szerzett (1958). 1960-tól a Nagykaposi Magyar Tannyelvű Alapiskolában tanított, ahol megalapította a gyermekkórust és gyermekzenekart. 1964-ben megalapította a Csemadok mellett működő vegyes kart, melynek karvezetője lett. Ének−zene szakból államvizsgát tett (1967) a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán. 1973−74-ben karvezetői tanfolyamon vett részt Kassán. 1974-től 1981-ig a Nagykaposi Művészeti Alapiskolában főként zeneelméletet tanított magyar nyelven. 1977-ben megkapta a Példás Pedagógus elismerést. 1981. november 1-től a Királyhelmeci Művészeti Alapiskola igazgatója lett. Az iskolában a pedagógusokból két éven át vezénylésével női kar is működött. Irányítása alatt az iskola kormánykitüntetésben részesült.

Popély Gyula (FI)

(* 1945. jún. 8. Abara) Történész, egyetemi tanár, politikus. Nagymihályban érettségizett (1963), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1968). A történelemtudomány kandidátusa (1978), az MTA doktora (2003). 1968–1972-ben a pozsonyi, majd a szenci magyar gimnázium tanára, 1972–1981-ben az SZTA Történettudományi Intézetének aspiránsa, tudományos munkatársa, 1981–1990-ben a Szlovák Szakszervezeti Iskola tudományos kutatója. 1991–1997 között a pozsonyi magyar gimnázium és alapiskola igazgatója volt; tisztségéből a kétnyelvű bizonyítványok betiltásával szembeni ellenállása miatt váltották le. 2000-től a budapesti Károli Gáspár Ref. Egyetem tanára, 2001-től az egyetem BTK Új- és Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszékének docense, 2005-ig tanszékvezetője, 2002–2004-ben a BTK dékánhelyettese, 2004–2006-ban az egyetem rektorhelyettese. 1978-tól tagja volt A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának; 1990-ben a prágai parlament kooptált képviselője, 1990–1991-ben az Együttélés Politikai Mozgalom vezetőségi tagja, 1992–1998-ban a Magyar Néppárt alapító elnöke volt. Kutatási területe a szlovákiai magyarság két vh. közötti története. Főbb díjak: Jedlik Ányos-díj (2021), Esterházy János Emlékérem (1996 ). – Fm. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (mon., 1973); Népfogyatkozás. A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918–1945 (mon., 1991); Ellenszélben. A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köztársaságban (1918–1925) (mon., 1995); Erős várunk az iskola. Tanulmányok a szlovákiai magyar oktatásügy problémaköréből 1918–1938 (mon., 2005); Búcsú a főiskoláktól. A felsőoktatás és a felvidéki magyarság 1918–1945 (mon., 2005); Hazatéréstől a hazavesztésig. Magyar oktatásügy és oktatáspolitika a visszatért Felvidéken 1938–1945 (mon., 2006); Felvidék 1914–1920 (mon., 2011); Felvidék 1918–1928. Az első évtized csehszlovák uralom alatt (mon., 2014), Felvidék 1929-1939. A második évtized csehszlovák uralom alatt (mon., 2017).